A Himaláját az ember Havas hegyek láncolataként képzeli, de ez a kép csak a hegység első láncolataira és a 6000 méter feletti csúcsokra igaz. A csapadék ugyanis a hegység déli vonulatain lehullik, így a belső területek már sivatagiasan szárazak. A kopár hegyláncok ránézésre pedig a Holdat juttatják azok eszébe, akik ott is megfordultak.

A még egészen keskeny Indus folyó partján fekvő Leh a szó legszorosabb értelmében oázis, csak éppen nem homokdűnék, hanem 4-6 ezer méteres hegyek közt fekszik. A 3500 méteren fekvő, zöld városka klímája pedig, a gyérebb levegő ellenére is csodás. Visszatekintve Delhi olyan volt, mintha a budai alagútban kellett volna eltöltenem egy hetet úgy, hogy állandó a csúcsforgalom, és a járdán valamiért folyamatos kirakodóvásárt is rendeztek.

Leh röviden egy outdoorfelszerelés-nagykereskedő álmaként írható le. Az utcákon mindenki hegymászó- és túrafelszerelésben járkál, még a 30 alatti helyiek is a távozó expedíciók és trekkingcsoportok által eladott, menő márkákat viselik. (A többiek vagy nyugati hippik, vagy a tradicionális kaftánt viselik.) Minden második bolt bakancsot, polárpulóvert, lélegző anyagból varrt dzsekit és jégcsákányt árul. Senki nem hamisít Nike-ot vagy Tommy Hilfigert, hanem még az utolsó kínai mackónadrágra is a North Face vagy Patagónia márkát hímezték.

Ha már a boltoknál tartunk, minden első bolt pedig tibeti régiségben utazik, ahogy az első látogatásomkor, 17 éve is volt. Amiből úgy következtetek, ha ezek valóban régiségek, Tibet az elmúlt néhány évszázadban semmi mással nem foglalkozott, mint szuvenírgyártással.

Leh nem csak a turisták számában mutatott nagy előrelépést 17 év alatt, hanem a gasztronómia területén is. Pizzériák, csokis croissant-t és fahéjas tekercset áruló pékségek, falafelesek váltakoznak remek tibeti, indiai és kínai éttermekkel. Ez persze zavarja azokat a kerthelyiségekben dohogó, autentikus kultúrára vadászó nyugatiakat, akik maguknak megengedik a civilizációs jótéteményeket, mástól viszont elvárják, hogy télen is gyolcsruhában járjanak. De jótétemény a trekkingre vagy hegymászásra indulóknak, akik tartalékaikat jó koszttal tölthetik fel. És persze előnyös a helyieknek, akik ebből profitálnak. (A helyi kultúra kiárusításáról szerdán olvashatnak.)

Azonban még a sajtos, spenótos tibeti momo sem volt képes elűzni a Delhiben feladott csomag miatti szorongásom, így amikor a repülőtársaság alkalmazottja közölte, a szállítmány megérkezett, azonnal a helyszínre siettem. Már nem lepődtem meg. A helyszín egy tűzifa-kereskedés és egy bútorlerakat mellett volt, és ránézésre kiürítésre váró raktárnak tűnt. A ládámon azonban ott aludt a raktáros, aki egyáltalán nem bánta, hogy felkeltettem. Egyetlen papírt kellett aláírnom, és enyém volt a Csoma kerék. Innen már csak a végcélba, Zanglába kell eljuttatnom a ládát, a Himalája csak dzsippel járható útjain.