Már az elején le kell szögezni, hogy nem a Dalai Láma hibája az egész. Az európai hippik és a kicsit elveszett harmincas értelmiségi csajok által is nagyra tartott vallásai-politikai vezető mit sem tudott arról, hogy a magyar önkéntesek idén be szeretnék fejezni a Zangla falunak épített napiskolát.
Blogunk is csak magyar nyelven olvasható, úgyhogy a láma nem olvashatta három évvel ezelőtti kalandunkat. Azon a télen a befagyott folyó jegén választottunk királyt gyalogoltunk el Zanglába, hogy ott a helyiek megható kezdeményezésével szembesüljünk. A jórészt írástudatlan szülők összefogtak, és saját pénzen fogadtak magántanárokat, hogy a hosszú tél kényszerszünete alatt se álljon le gyerekeik oktatása. A helyszín az állami iskola befűthetetlen termei előtti függőfolyosó volt: nejlonlapokkal fedték le a területet, amelyek így üvegházként működtek, elviselhető klímát biztosítva a gyerekeknek.
Felvetettük, hogy erre a módszerre létezik egy jobb megoldás is, mégpedig a szolár épület. A kezdeményezés nem volt teljesen ismeretlen a falusiak előtt, néhány világvégi ladaki faluban külföldi civilszervezetek ugyanis már építettek ilyen iskolákat. Úgyhogy Zangla véneinek tanácsa hozzájárulását adta, hogy a palota felújításán dolgozó önkéntesek szoláriskolát is építsenek a falu adományozta telekre.
Mi az a szoláriskola?
A szolársuli nem egy épület, aminek a tetejére napelemeket szerelnek. Ellenkezőleg, a konstrukció nélkülöz mindenfajta high tech elemet. Az épület tradicionális, de a technológiai fejlődés miatt eddig háttérbe szorult technikák segítségével a besugárzó nap energiáját használja fűtésre.
A passzív háznak is nevezett konstrukció leglátványosabb eleme az üveghomlokzat, amelyet délkeletre tájolnak. A már reggel besütő nap felmelegíti a terem hátsó, vastag falait. A falak pedig délutánig sugározzák vissza a hőt, melegen tartva az osztálytermeket.
A passzív épület még egy csomó apró trükkel segíti a meleg megtartását.
- A hátsó, északra néző fal nem csak hogy vastag, de két síkból áll. A kettő közt folyosó, vagy raktár van, lényege azonban inkább az, hogy pufferzónaként működjön a gyerekekkel teli termek, és a hideg északi fal közt.
- A szellőzés a hideg-meleg levegő súlykülönbségével működik
- A nyári túlmelegedést pedig az ablakok feletti árnyékolók akadályozzák meg.
Az iskola fele elkészült, télen állítólag már órákat is tartottak benne, a másik két terem befejezése volt az idei év célja. És ekkor megérkezett a Dalai Láma, pont úgy, mint az elefánt a porcelánboltba.
Dalai Láma viszonya az atombombához
A láma világkörüli turnéja júniusban érkezett ladaki állomásához. Az egyhetes, Kalacsakra nevezetű performansz miatt megmozdult a vidék. Az nem lett volna baj, hogy Ladak fővárosába, Lehbe utazott néhány ezer nyugati hívő, amitől a főváros ájtatos tekintetű menedzserekkel, és lámának öltözött szerencsétlenekkel lett tele. Így legalább annak veszélye nélkül lehetett bejárni a vidéket, hogy a józan utazót a távoli, poros falvakban váratlanul az újjászületés módozataival támadja le valami halk szavú, kezét szagos fertőtlenítő zselével törölgető HR-es.
Nagyobb baj volt, hogy kiürültek a vidéki falvak is. Százezernyi kedves falusi érkezett a tanításokra, a családokból csak egy ember maradt otthon, hogy az állatok azért ne haljanak éhen. A lényeg, hogy hiába mentek Zanglába a magyar önkéntesek, nem tudtak nekikezdeni az építkezésnek. A Dalai Lámát hallgatták a nélkülözhetetlen tibeti kőművesek és téglavetők, sőt, a projektvezető, Irimiás Balázs is a láma környékén kalauzolta az iskolaépítés szponzorait.
A tudósító nem volt ott a Dalai Láma körüli tarkabarka forgatagban, így csak elmondásból tudja, hogy a tanítások jórészt a saját kultúráját követő közönségnek szóltak. A nyugatiaknak talán az volt az üzenet, ahol a Tenzing Gyatso a hamis lámák követése ellen szólt, akiket például onnan lehet megismerni, hogy feleségük van. Itt egyből a nálunk is népszerű Ole Nydhalra asszociáltam, bár örömöm akkor lett volna teljes, hogy ha a Dalai megjegyzi, az sem helyes, ha ezek a poplámák a muszlimok leatombombázásáról elmélkednek tízezres stadionközönségük előtt. Bár ez mellékszál, annyit azért itt még érdemes megemlíteni, hogy míg a buddhisták és muszlimok konfliktusaira a dán popláma a durva agressziót javasolja megoldásul, a Dalai Láma tavaly itt Ladakban elment egy muszlim családhoz vacsorára, hogy így mutasson példát a békés egymás mellett élésre. És most vissza a szolársulihoz.
A földet túrják
Az önkéntesek a helyiek távollétében két hétig téglát vetettek, hogy a szakemberek visszaérkezésekor elindulhasson majd a munka. Az alapanyagok beszerzéséhez szerencsére nem kellett különleges szállítókapacitás, mert minden helyben volt. A Ladakot alkotó föld ugyanis maga volt a tégla alapanyaga. A vörös port kellett vízzel összekeverni, formákba gyömöszölni, majd kiszárítani, hogy a projekt téglához jusson.
A helyi mesterek visszaérkezésével váratlan gyorsasággal kezdett épülni az iskola. A munkát az is gyorsította, hogy a tibeti kőműves úr nem pepecselt olyan hülyeségekkel, mint a vízmérték, vagy a mérőszalag. A tradicionális épületeknek sajátos bájt kölcsönző technika azonban nem találkozott a magyar építészek ízlésével. Hiába nyugtatta a helyi mester az önkénteseket, hogy nem hiba, ha az egyik ablak történetesen nem fért be a számára kialakított helyre, mert majd bevésik, minden a legnagyobb rendben, az egyetem által elrontott építészek mérőeszközöket hoztak a helyszínre, és onnantól ezekkel ment a munka.
Amikor Finta Sándor főépítésszel elindultunk, hogy a Himaláján gyalog átvágva meglátogassuk a környék egyik legrégebbi szoláriskoláját, már félig kész volt a két új terem.
