Gyorsan megkaptam a választ a blogindító kérdésemre, ahhoz képest, hogy három napig gyalogoltam a befagyott Zanszkar folyó jegén, két repülőutat is megtettem, előtte pedig napokig készültünk és csomagoltunk otthon. Mindezt azért, mert nem tudtam elképzelni: mit csinálnak az emberek a Himalája mélyén, egy olyan helyen, ahol nincs áram, folyóvíz, gáz és főleg internet.
Fél nappal azután, hogy megérkeztünk végcélunkhoz, az apró Zanga faluba, már tudtam a megoldást. Semmit.
Míg Zangla nyáron aratóktól, cséplőktől, különböző dolgokat cipelő emberektől mozgalmas (a mozgalmasat itt azonban ne úgy gondoljuk, ahogy mondjuk a Sziget az), télen a falu olyan üres, mint egy veszternfilmben. Szamarak, kecskék és jakok bóklásznak a néptelen utcákon. És mit csinálnak eközben a zanglai lakosok? Üldögélnek.

Kattintás után nézzen körül egy tibeti faluban >>>
Napközben a déli házfalak népszerűek, ahol hátukat a meleg falnak vetve ülnek, és beszélgetnek, fonalat sodornak, de még inkább az imamalmukat pörgetik. A sápatag nap eltűnésével ugyanez folytatódik, csak a házak egyetlen fűtött szobájában, a kályha körül. Az ugyan nem igaz, hogy nincs áram, mert a napelemek révén minden szobában pislákol néhány órát egy energiatakarékos izzó, de ez csak annyit emel a komforton, hogy jobban látszik a szobák puritán berendezése.

A puritán esetünkben egyébként nem szegényeset jelent. A fűtött szoba berendezése inkább barátságos. A padlót és a falakat szőnyegek borítják, a falak vidám színűre festve, a körben álló kis asztalok oldalán zöld és vörös sárkányok görbítik a farkukat. A házakban ugyanakkor nincs egyetlen olyan tárgy sem, leszámítva a gazdagságot szimbolizáló rézedények sorát, amelynek ne lenne valamilyen egészen konkrét funkciója. Lábasok, szekrények, kések, teáskanna, fogó, sapka, vajköpülő, termosz, gázpalack. Ezeket a dolgokat látom, ahogy körülnézek vendéglátóm, Szonam fűtött szobájában.
Érthetetlen módon nincsenek viszont a szabadidő eltöltésétésére szolgáló eszközeik. Nem hogy tévé vagy számítógép, de olyan eszközök sem, amik a minimális elektromosság mellett is élvezhetők: sem könyvek, sem újságok, sem rádió. És még egy, ami nyilván azonnali UNICEF beavatkozást igényel: a két gyereknek egyáltalán nem voltak játékaik. Egy rongyos Thomas, a gőzmozdony, annyi sem.
Dobja el carvingléceit, és nézze meg, hogyan csinálhat locsolócsőből sílécet! >>>
Semmiképpen nem szeretném a lám a természethez közeli népek mennyivel egyszerűbben élnek kezdetű dal húrjait pengetni, de tény, hogy mindeközben egyik gyerek sem tűnt a játéktalanságtól frusztrált roncsnak. Vagy ugyanúgy ültek, piszmogtak és társalkodtak a kályha körül, mint a szüleik. Vagy kimentek, és házilag tákolt szánkóikon, és locsolócsőből készült síléceiken csúszkáltak a havas dombon, vidám kacagásuk messzire szállt a mínusz 20 fokban. (Ezt érdemes megnéznie a fotókra kattintva, mert leírva úgy sem hinné el.)
De a felnőttek sem fetrengtek a porban az unalomtól. "Télen két dolgot lehet csinálni: csangot inni és gyereket csinálni" - mondták a férfiak egy este, az előbbi tevékenység, az árpasör fogyasztása közben. Ha lehetne választani, én ugyanakkor az utóbbira voksoltam volna, már csak azért is, mert a csang pudvás kenyér szaga és élesztős íze számomra inkább hátráltatta az idő kellemes eltöltését.
A helyi szólás nem tért ki az étkezésre. Meglepetésünkre a tél nem a szűkölködés időszaka. Először úgy tűnt, házigazdánk elvesztette a nyári látogatásunknál használt Egyszerű vegetáriánus ételek tibetieknek című szakácskönyvét, viszont valahonnan előkerült a Húsételek reggelire, ebédre és vacsorára címmel megjelent kötet. Aztán kiderült, az intenzív húsfogyasztás oka, hogy elektromosság híján nem tudják elrakni télire a zöldségeket, ide pedig csak a korábbi posztokban ismertetett módon, a folyó jegén lehetne szállítani.
Míg azonban nyáron, éppen a hűtő hiánya miatt állatot sem igen vágnak, hiszen a hús úgyis megromlana, ebben az időben a levágott jakot, birkát csak ki kell akasztani a szomszédos, már nem fűtött szobába, és gond nélkül eszegethet belőle a család hetekig. Így tehát ettünk remek jak steaket, jak momót, birka pörköltet és jakhúslevest naponta többször.
A tibetiek ezen túl még társalkodni szeretnek, ami úgy tűnt, izgalmasabb számukra, mint nálunk a Való Világ összes kúrós és veszekedős jelenete.

További üldögélés a kattintás után
A zanglaiaknak szerencsére nem kell mindörökre ezen tragikus viszonyok közt tengetniük életüket. A falu kapott az indiai kormánytól egy remek dizelgenerátort, és ha jövőre megérkezik a rendszeres üzemanyagellátmány, lesz áram, tévé, hűtő és videójáték. Sőt, nyáron felépül a mobilátjátszó-torony, úgyhogy vége az átkozott elszigeteltségnek. A csangot iszogató férfiak már nagyon várják mindkettőt, mert onnantól sokkal kényelmesebb lesz az életük.
