Az indiaiak csodás tulajdonsága, hogy képesek a dolgokat a maguk konkrétságában kezelni. Így például elfogadhatónak tartják elvarázsolt kastéllyá alakítani a templomaikat, végül is aki mesét akar, miért ne kaphatná meg a maga teljességében?

Erre persze csak akkor döbbentem rá, amikor Kőrösi Csoma felfedező szellemének jegyében közelebb merészkedtem a magasvasút fölé tornyosuló, nagyjából 20 méter magas majomhoz, hogy tüzetesebb vizsgálat után kiderüljön, hogy valójában egy templom.

A templom főhajója, nevezzük így, a két lábon álló, narancssárga, koronás majomistenség volt, akit a hinduk Hanumánként emlegetnek. A majom kezeit úgy tartotta, mintha látcsövet szorítana a melléhez, hogy aztán bármikor a szeméhez emelhesse azt. Hogy mit akar megfigyelni a Delhi fölé magasodó King Kong, azt a szürrealitás ezen fokán felesleges firtatni, úgyhogy adjuk át magunkat az élménynek, ahogy a szerző is tette.

A majom lábaival két levágott fejen tapodott, amelyek nyitott szája egyúttal bejáratként is szolgált. Vidám családok sodródtak be a vad álkapcsok közé, pont olyan módon, mint akik nem templomba, hanem vidámparkba érkeztek. És a templom mindent meg is tett, hogy ne csalódjanak.

A Hanumán-templom belülről kis járatok és termek labirintusa volt. Az alacsony, fülledt, füstölőillatú járatokban visongva, nevetve botorkáltak a hívők, hogy a termekbe érve kiegyenesedjenek, és átszellemült imába kezdjenek a levágott fejeket lengető szentek előtt.

A vidám közönségtől sikerült megtudnom, hogy az esti nyüzsgés Krisna születésnapja miatt van, de arra már nem kaptam választ, hogy ezt miért nem egy Visnu-templomban ünneplik, akinek reinkarnációja Krisna, miközben Hanumán köztudottan Síva haverja.

De ez talán nem is baj, mert így is remekül szórakoztam, amihez nyilván hozzájárult, hogy egy olyan majomba jutottam, ami valójában templom, és nem pedig egy templomba, amiről később kiderül, hogy majom. 

(További képekhez kattintson!)