HTML

Fő támogató

quantis.jpg

Csoma szobája

Nyugat-Tibet majdnem 6000 kilométerre van Budapesttől, de mégis köze van Magyarországhoz. Itt, egy Zangla nevű faluban élt Kőrösi Csoma Sándor, amikor kalandos körülmények közt a tibeti-angol szótárán dolgozott. A Himalája mélyén álló egykori erőd majd 100 évig elfeledve állt, míg hat éve néhány fiatal magyar építész nekiállt, hogy felújítsa. Szerzőnk egy nyarat és egy kemény telet töltött már a vidéken. Idén azért megy ki, hogy kiderüljön, sikerül-e a magyar önkénteseknek befejezni a munkát, vagy győz a havazás, földcsuszamlás, és a helyiek kényelmes munkatempója.

IndaFotó képek

Friss topikok

Linkblog

Ki Kőrösi Csoma, és hogyan került Tibetbe?

2014.07.15. 11:42 Földes András

Kőrösi Csoma Sándor a magyar történelem legkevésbé szokványos hőse, aki úgy vált kutatók és világjárók példaképévé, hogy közben a közelébe sem került annak, amire egész életét feltette. A magyarok őshazáját kereste ugyanis, hogy tisztázza történelmünk egyik vitatott kérdését. Be akarta bizonyítani, hogy népünk nem finnugor gyökerekkel bír, hanem a hunokkal rokon, és a mai Nyugat-Kínában élő ujguroktól ered.

Ehhez képest a tibeti nyelv és kultúra megismerésében alkotott nagyot, amivel a világ kultúrája lett gazdagabb, rövidtávon pedig az angol gyarmatbirodalom profitált belőle. Összeállította a világ első tibeti-angol szótárát, és a tibeti irodalom és vallási iratok tanulmányozásával lerakta egy új tudományág, a tibetisztika alapjait.

Kőrösi Csoma mégsem egy Forrest Gump-féle hős, akit véletlenek sorozata és saját naivitása tett kiemelkedővé. A XIX. századi magyar utazó éppen azzal tűnt ki, hogy ösztönösen ráérzett, hol használhatja ki rendkívüli képességeit, majd a célt, még ha részmunkának tekintette is azt, tudatosságával, állhatatosságával elérte.

Az utókor rajongásához hozzájárult, hogy kiemelkedő szellemi képességei mellett legendásak voltak fizikai adottságai is. Húsz nyelven beszélt, tanárként és kutatóként is elismert volt, miközben gyalog bejárta a Himaláját, ahol a legzordabb körülmények közt élt és dolgozott.

Így élt Kőrösi Csoma Sándor

Kőrösi Csoma 1784-ben született egy szegény, kisnemesi családban. Faluja, Kőrös iskolájában kezdte tanulmányait, amelyeket nem sokkal később a 300 kilométerre fekvő nagyenyedi Bethlenianumban folytatott. Már ekkor alsóbb osztályosok tanításából tartotta fenn magát, 15 évig tartó tanulmányai vége felé pedig az iskola hivatalos tanítója lett, aki beszélte a görög, a latin, héber, francia, román és német nyelvet.

A Bethlenianumban ismerkedett meg az ujgur őstörténeti elmélettel. Amikor 1816-ban ösztöndíjat kap Göttingenbe, tanára, Johann Gotfried Eichhorn megerősítette hitét abban, hogy az elmélet igaz, csak tényekkel kell bizonyítani.

1818-ban keleti utazásának tervével tért haza Erdélybe. Megtanult még néhány szláv nyelvet, majd egy évvel később útnak indult. Csoma 1820-as éve egy nagy, balkáni és közel-keleti körutazás volt. Szófiába ment, onnan Isztambulba, majd Alexandriába. Különböző hajókon végigjárta Ciprust, Bejrútot és Tripolit. Egy karavánhoz csatlakozva, ázsiai öltözetben jutott el Bagdadba, aztán Teheránba.

Mivel úgy ítélte meg, hogy innen már csak helyinek álcázva biztonságos továbbutaznia, a perzsák fővárosában hagyta iratait. Szintén a biztonság végett Szkander Bég néven folytatta útját. A mimikrit nem csak a kaftán segítette, hanem hogy ekkor már arabul és perzsául is beszélt.

Mesedből a háborús helyzet miatt nem folytathatta útját, de ahelyett, hogy visszafordult volna, inkább fél évet rostokolt egy karavánszálláson, az alkalmas időt várva. A pillanatnyi fegyvernyugvást kihasználva aztán átkelt a Hindukus 3-4000 méteres hágóin, hogy Kabulon és Pesavaron keresztül az indiai Lahorba jusson.

Tervei szerint itt fordult volna a célegyenesbe. 1822 tavaszán, a veszélyes afgán területet kikerülő kereskedelmi úton indul el Kasmíron keresztül Tibet felé, hogy elérje az ujgurok közép-ázsiai lakhelyét. A bizonytalan helyzet miatt azonban kénytelen volt visszatérni Lahorba.

Ami szerencsétlenségnek számított tervei szempontjából, fontos momentummá vált későbbi munkássága számára. Ekkor találkozott ugyanis az angol diplomatával, William Moorcrofttal, aki figyelmébe ajánlotta a tibeti irodalmat, vélhetően azért, hogy abban keressen a magyarság őstörténetére utaló jeleket. Az angol kormánymegbízottól kapott tibeti könyvek egy évre lefoglalták Csomát, aki az utolsó oldalhoz érve úgy látta, mélyebben kell beleásnia magát a tibeti kultúrába.

Csoma kalandjai Tibetben

Moorcroft anyagi és diplomáciai támogatásával, és Zangla falu vezetőjéhez írt támogatólevéllel indult el Tibet déli részén, a mai India területén fekvő Ladak tartományba.

1823 júniusában, kilencnapos gyaloglás után érkezett meg a 3600 méter magasan fekvő Zanglába, és azon belül is a kis erődbe, amelynek felújítása kapcsán az ön képernyőjén jelenleg látható blog is elindult. Zangla nem csak az első lépés volt Csoma számára a tibeti kultúra megismerésében, de az itt töltött tizenhat hónap alatt rakta le munkássága alapjait.

Zanglában találkozott mesterével, Szangje Püncog lámával. Kőrösi Csoma elhivatottságát jelzi, hogy egyáltalán nem találta viccesnek a láma nevét, sőt, a segítségével rögtön megkezdte a tibeti nyelv tanulmányozását. Több ezer kötetet olvasott el, megismerkedett a tibeti irodalommal, a történelemmel, és összeállított egy harmincezer szóból álló szójegyzéket.

Kőrösi későbbi beszámolóiból tudható, hogy munkakörülményei rosszabbak voltak, mint egy online újságírónak. Szobája csupán háromszor három méteres volt. A fűtésről pedig még a téli hónapokban is lemondott. A tibeti házakat ugyanis egyszerűen a földön rakott tűzzel fűtötték, a füst pedig a tető kis nyílásán távozott, de persze csak részben. Mivel a maró füstben nem lehetett olvasni, a kutató inkább a téli hideget választotta.

Csoma vélhetően a szikek délről érkező támadása miatt hagyta el Zanglát, és 1824. október 22-én Szultánpurba vándorolt, de itt hiába várta mesterét. Ekkor kereste fel a szábátui angol helyőrséget, ahol a nehézségei folytatódtak. Kémnek nézték, és csak abban az esetben voltak hajlandóak tárgyalni vele, ha beszámolót ír küldetéséről. A szerencsétlen közjáték mégis fontos volt, legalábbis az utókor számára, mert ennek révén ismerhetjük a tudós utazásának és munkájának részleteit. Az angolok féléves várakoztatás után hagyták jóvá további utazásait, és szerény anyagi támogatást is biztosítottak számára.

A sors azonban nem volt kegyes. Sikertelenül próbálkozott újabb, kutatásai szempontjából értékes helyet találni. Máig tisztázatlan súrlódások is voltak Csoma és tanítója közt, akivel végül a környék egyébként egyik legszebb kolostorában, az óriási barlangban épült Pugtalban találkozott 1826-ban. „A láma igen hanyag volt a tanításban, s csak rövid ideig maradt velem” – írta akkori együttműködésükről Csoma.

Végül 1827. augusztusában, Kanam falucskában sikerült elsimítani az ellentéteket, és mostoha körülmények közt ugyan, de három évig dolgoztak a tibeti szótáron és a nyelvtan rendszerbe foglalásán.

Csoma főműve

1830-ban Csoma visszatért az angol fennhatóságú területekre. 1831-ben Kalkuttában kezdte meg művei sajtó alá rendezését, miközben az Ázsiai társaság könyvtárosaként tevékenykedett. 1834-ben jelenik meg a tibeti-angol szótár és a tibeti nyelvtan.

A tudós az utókorral ellentétben azonban nem főművekként gondolt a két kötetre. Miközben tagjává választotta a Magyar Tudós Társaság és a Bengáli Ázsiai Társaság, bejárta Bengált, hogy elsajátítsa a helyi nyelveket, és így szerezzen további muníciót kutatásaihoz. 1837-ben folytatta tibetológiai tanukmányait Kalkuttában, hogy öt évvel később elérkezettnek lássa az időt 20 évvel korábban félbehagyott utazása folytatásához.

1842-ben elindult Tibetbe, de útközben a malária ledöntötte lábáról. A Himalája első vonulatain fekvő Dardzsilingben akarta kipihenni betegségét, amiből azonban nem épült fel. Itt érte a halál április 11-én.

Alakja már korában legendássá vált. 1845-ben az Ázsiai társaság emlékoszlopot emelt sírja fölé. Széchenyi példaképének tekintette a kutatót, és festményt készíttetett a síremlékről. Jókai Mór És mégis mozog a föld című regényének egyik hősét jól felismerhetően Kőrösiről mintázta.

Kőrösi vándorlásának tibeti állomásai a kisszámú, de lelkes magyar világjáróknál szinte kötelező célpontokká váltak. Baktay Ervin volt az első, aki 1928-ban felkereste a kutató zanglai és pugtali lakhelyét. A zanglai szoba ajtófélfájába vésett Csoma’s room feliratról kapta nevét hatvan évvel később a házat felújító kezdeményezés.

Csoma sírja egyébként nem csak a magyarok számára fontos emlék. A síremlék, azt követően, hogy a tudóst szentté avatták japánban, buddhista zarándokhely lett. Mindez pedig jelzi, hogy a remeteéletű, szívós és nagy tudású kutató mégis elérte a célját.
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csoma.blog.hu/api/trackback/id/tr73641262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása