HTML

Fő támogató

quantis.jpg

Csoma szobája

Nyugat-Tibet majdnem 6000 kilométerre van Budapesttől, de mégis köze van Magyarországhoz. Itt, egy Zangla nevű faluban élt Kőrösi Csoma Sándor, amikor kalandos körülmények közt a tibeti-angol szótárán dolgozott. A Himalája mélyén álló egykori erőd majd 100 évig elfeledve állt, míg hat éve néhány fiatal magyar építész nekiállt, hogy felújítsa. Szerzőnk egy nyarat és egy kemény telet töltött már a vidéken. Idén azért megy ki, hogy kiderüljön, sikerül-e a magyar önkénteseknek befejezni a munkát, vagy győz a havazás, földcsuszamlás, és a helyiek kényelmes munkatempója.

IndaFotó képek

Friss topikok

Linkblog

Hisztis lámák teszik tönkre a világ leglehetetlenebb kolostorát

2008.09.14. 06:04 Földes András

A Pugtal kolostorról nem sok jót tudhat meg az utazó Kőrösi Csomától, aki keserű szavakban emlékezik meg itteni tartózkodásáról. Ebben a kolostorban találkozhatott újra tanítómesterével, bizonyos Puncog lámával, aki azonban nem volt jó passzban, állítólag „hanyag volt” és nem is ragadt ott évekre, mint korábban tette Zanglában.

Az utazónak tudnia kell, hogy Csoma nem volt a földi élvezetek rabja, aki hasra esik olyasmiktől, mint a lélegzetállító kilátás, vagy az építészeti bravúrok. Ideje jó részét egy kis cellában töltötte jegyzetei fölé görnyedve. Így a Csoma-projekt résztvevői mégis izgatottan indultak el Zangla tartomány egyik legfontosabb kolostorába. Útközben azon gondolkozva, hogy miként ismernénk a neves tibetológust, ha ma élne. A világ legunalmasabb tudósa volna, akit a könyvtáron kívül legfeljebb a menzán lehetne látni, amint egyedül kanalazza a lebbencs levest? Vagy körülrajongott hegymászó lenne, esetleg base jumpos, aki mindenféle tudományos célok apropóján hódítana meg csúcsokat, vagy vetné le magát lehetetlen helyekről, miközben szótlan, Davidoff-reklám stílusától elolvadt nők figyelnék kalandjait?

A kérdésre végül nem született válasz, mert azt vettem észre, hogy hosszú órák óta kaptatunk a szűk hegyi folyó völgyében, és még a közelében sem vagyunk a kolostornak. Az izgalmas gondolatjátékot öt órával később pedig végleg kitörölte az a sokkal gyötrőbb probléma, hogy mikor érünk oda. A következő kérdés csak kilenc órával az indulás után, Pugtal megpillantásakor jelentkezett. Vajon egyenes arányosság van a kolostorok fontossága, és világtól való elzártságuk közt? És vajon hogyan foganhatott meg ennek az épületkomplexumnak az ötlete a lámák fejében?

Miközben nekivágtam az utolsó emelkedőnek a meredek sziklafalba épített kolostorig, a következő párbeszéd zajlott le a fejemben.

Két láma sétálgat.

Első láma: Hú, figyelj csak, milyen hegyek vannak már itt.
Második láma: Aha, na az a sziklafal tényleg elképesztő.
Első láma: Melyik, az az irtózatosan magas, aminek a tetején egy óriási barlang is van?
Második láma: Igen, na oda aztán nem lehet felmászni.
Első láma: Tuti, hogy nem.
Második láma: Akkor építsünk oda egy kolostort!
Első láma: Remek ötlet!

Vidáman távoznak a völgy irányába, ahol gyorsan népszerűvé teszik ötletüket, és a középkor kellős közepén, kezdetleges módszerekkel, kőből és vályogból épületek egész sorát húzzák fel 3900 méter magasságban, a sziklafal barlangjában.

Néhány évszázaddal később fáradtan lerogyok a kolostor – helyi nyelven gompa - egyik szobájában, ahol vidám lámák játszanak valami gombfocira emlékeztető játékot. Kinézek az ablakon és a fáradtság ellenére is talpra ugrom. A völgy felett függő kolostor ugyanis olyan lenyűgöző, hogy ellenállhatatlan kísértést érzek a felderítésére.

Pugtal leírásával meg sem próbálkozom egyébként, tekintse meg a képeket, ennél többet amúgy sem lehet mondani. Az egész egy furcsa, járatokkal szabdalt termeszvárszerű képződmény inkább, semmint emberi célra épült lakhely. A járatok kis szobákba vezetnek, amelyekben kedélyes, viccelődő lámák ülnek, miközben mögöttük, a szűk ablakokon át olyan kilátás nyílik a kopár völgyre, mintha egy repülőből néznénk ki.

Ilyen környezetben nyilván könnyebb a megvilágosodással foglalkozni, mint a Rákóczi úton, szűrtem le, a szobák és kis teraszok sorát járva. Sajnos egyetlen zugot sem találtam viszont, ahol lámák a titkos tanításoknak köszönhetően fejjel lefelé lógnak a levegőben (állítólag ezen gyakorlat miatt borotválják kopaszra a fejüket. A lefelé csüngő, hosszú hajzat ugyanis hülyén nézne ki), és nem láttam a misztikum egyéb jeleit sem. Ha csak nem tartom annak az óriási, kék nejlonponyvát, amelyet a középső, legnagyobb és legszebb terasz fölé feszítettek ki. A vidéki autószerelő műhely előteréhez illő tákolmány sem stílusban, sem színben, sem a megoldás bravúrosságát tekintve nem illeszkedett a gompához.

A kék ponyva alatti tér ráadásul a kolostor legfontosabb helyszíne volt. Itt tartották a kolostor jelentős számú lámatanoncának óráit, a szertartásokat, és itt zajlottak az étkezések, amely egyikén mi is részt vehettünk.

A lámák rendezett sorokban ültek le alacsony asztalkájuk elé, és mély, mormogó imával hívták be a novíciust, aki egy fémvödörből óriási adag tukpát, magyarul sárgaszínű sós tésztalevest mért ki a tányérokba.

 

 

Bár a szertartás is érdekes volt, figyelmemet egy idő után az kötötte le, hogy mit tegyek a tányéromba mert liternyi lé maradékával, amit még akkor is képtelen lettem volna elfogyasztani, ha az történetesen a világ legfinomabb tárkonyos őzragu levese, nem pedig egy kissé jellegtelen lötty.

A főlámák távozása után magamhoz sziszegtem az egyik srácot, és elmutogattam a problémámat. Mire ő vihogva a terasz egyik végére mutatott, hogy ők onnan szokták a konyha alatti tetőre önteni a maradékot. Tétovázásomat látva megragadta az edényemet, nagy lendülettel kilöttyintette a maradékot, majd vigyorogva elrohant. Mivel tudjuk, hogy Afrikában közben éheznek, megjegyezzük: a tésztacafatokra másodperceken belül érkeztek a völgy felett keringő havasi csókák, tehát szó sem volt pocsékolásról.

A lámák barátságos viselkedése csak egyszer váltott hűvösre, amikor Csoma emléktábláját akartuk megnézni. A projekt vezetője, Balázs derítette ki, hogy egy bizonyos láma Norbunál van a Csoma-szoba kulcsa. Láma Norbu barátságos volt, öreg, megnyerő, teknősbékaszerű arccal. Jámboran figyelte, ahogy megtekintjük és lefotózzuk a Baktay Ervin által 1928-ban faragott emléktáblát. Amikor azonban figyelmünk a szoba freskókkal gazdagon díszített falai felé fordult, és felemeltük fényképezőgépeinket, az ajtónál álló lámatanoncok kiabálni kezdtek. Hiába magyaráztuk, hogy tudatában vagyunk a több száz éves freskók érzékenységének, így – ahogy más kolostorokban is engedélyezett – itt is vaku nélkül fotózunk. A közhangulat végül átragadt a nyugodt kulcsőrzőre, aki kitoloncolt minket a szobából.

A kolostor felderítése során nyilvánvalóvá vált, hogy egyszerű hisztivel volt dolgunk, a vallási szertartások és ereklyék ugyanis nyilvánosak, és a lámákat egyáltalán nem izgatja az épületük megóvása. Sőt, aktívan tesznek ellene.

A kék ponyva után is sokkoló volt látni, hogy az egymás tetején sorakozó kis építmények legfölső szintjén, a barlangban újabb tömböt húznak fel. A kolostor bővítésével nem lett volna baj, hiszen nem műemlékről, hanem működő vallási központról van szó. A környezet és egyáltalán, a célszerűség iránt mutatott közöny azonban megdöbbentő volt. Az évszázadokon át bővítgetett, helyi anyagokból, azaz kőből, vályogtéglákból és némi fából épített komplexum tetejére vasbeton vázas épületet terveztek.

Kavics, betonvasak, cement állt felhalmozva a barlangban, ami nem csak teljességgel idegen volt a kontextustól, de értelmetlen is. Míg a tapasztalatok szerint is ellenálló anyagok ugyanis helyben vannak, a vasbeton épület elemeit messziről kell a helyszínre szállítani, öszvérháton. A bővítés ráadásul művezető vagy építész irányítása nélkül folyt, a munkások pedig érthetetlen okból a helyi hagyományokat nem ismerő nepáli vendégmunkások voltak.

A helyzet egyébként érthetővé tette a zanglai erőd közelmúltban végzett igénytelen kiegészítéseit, amelyek nem csak stílusidegenek voltak, de hozzájárultak az épület leromlásához is.

Vegyes érzésekkel távoztunk másnap reggel Pugtalból, egyrészt mert féltünk, a lenyűgöző építmény talán most látható utoljára tükörüveg-falak és színesre festett betonbarakkok nélkül. Másrészt pedig, mert ekkor már pontosan tudtuk, milyen kínosan hosszú és fárasztó gyaloglás áll előttünk. Már nem gondolkoztam Kőrösi Csomán, hanem a kontextus iránti érzéketlenségtől motiválva bekapcsoltam az iPodom, és a következőket hallgattam, amíg be nem estünk a kilencórányira fekvő Reru falucskába:

Lee Scratch Perry – Jamaican E.T.
Roots Manuva – Awfully Deep
Irie Maffia – Fel a kezekkel
Primal Scream – Beautiful future (de ez nem tetszett)
Chemical Brothers – The Singles
Le Tigre – This Island
Stereo Total – Do the Bambi
The Cat Empire – Two Shoes

 

 

29 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://csoma.blog.hu/api/trackback/id/tr5663059

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Propeller 2008.09.14. 20:07:24

Hisztis lámák teszik tönkre a világ leglehetetlenebb kolostorátA Pugtal kolostorról nem sok jót tudhat meg az utazó Kőrösi Csomától, aki keserű szavakban emlékezik meg itteni [...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2008.09.14. 19:19:00

Vihettél volna szegény lámáknak laptopot és egy kis net-et mert igy csak mi olvassuk a blogot ,Ők meg nem tudnak tiltakozni .Ez így nem fair

HgGina 2008.09.14. 19:45:27

Szép, vadregényes vidék.
(De írónak véletlen se menj el, éhen halnál belőle!)

tommygun 2008.09.14. 20:06:13

Nagyon jók a fényképek.

Sütis Juli 2008.09.14. 20:07:54

Nekem viszont kifejezetten tetszett az írás. RSS-ben, úgyhogy várom a folytatást. Jók a képek is.

kanonizáció 2008.09.14. 20:41:20

Csak nyugodtan írj, nagyon tetszett, és ha író leszel, ha jó leszel, akkor is éhen halsz, kortárs író, mint tudjuk nincs. Kedves és jó a humorod. Hol van az megírva, hogy szent áhítattól kell csepegnie minden sornak? Szóval: jó ez az írás. Gratula

Sendy 2008.09.14. 21:10:52

A szöveg is élvezhető, de a képeid nagyon jók. Vannak más képid is a neten máshol, másról? Nem kell segítség a szobor cipeléséhez? ;)

mee/énke 2008.09.14. 21:24:54

tök jók a zenék amiket írtál, de aki ezeket halgassa az akko most má egy ilyen "intejlekktuális macsócsávó" lesz-e tölle tibetbe, mint te meg a leszlilawwrence? én asztem Kathleen má a leszbiké meg tereskováé, de tök jó tudni, hogy tibetbe nem ciki a letigre és intelligenscsek is hallgassák. a lawrence az tökjó. a norbuláma meg volt a kisbuddhába is. ez ugyanaz volt?

Té, mint Tamás 2008.09.14. 21:31:29

Az írás nagyon jó, egy úti beszámolónak pont ilyennek kell lennie. Feedbe vagytok téve.

HgGina,
Könyvkiadónak vagy kritikusnak véletlenül se menj.

hiba 2008.09.14. 21:56:00

Szerintem is nagyon jó az írás. Ha kiadó lennék utaztatnám a szerzőt és sorra adnám ki a vidám útleírásait egzotikus helyekről.

vikki 2008.09.14. 21:58:10

nagyon szép hely. képek is. de a szöveg és a humor erőltetett. a kevesebb több.

OftF 2008.09.14. 22:01:24

:-)
Teljesen hihető a történet, szépek a képek is. Várom a folytatást.

emagdi · http://bombi.blogol.hu 2008.09.14. 22:11:10

klassz a sztori, szuper képek! várom én is a folytatást!:)

szbszig 2008.09.15. 00:10:53

Nagyon tetszik az írás, szeretek egzotikus úti beszámolókat olvasni. Csak annyi megjegyzésem lenne, hogy a helység nevét esetleg többféle alakban is fel lehetne tüntetni, mert mikor idetévedtem (Index-főoldal ugyebár), gőzöm nem volt hirtelen, hogy akkor ez most Észak-India (Dzsammu és Kasmír), Nyugat-Kína (Tibet), esetleg Nepál területén található, és eltelt egy kis időm, amíg rájöttem, hogy az előbbi, és Phugthal néven találom meg egyéb, angol nyelvű helyeken.

nick: 2008.09.15. 01:50:07

jajdemenő vagyok, mert nem csak simán mp3-lejátszóm van érdektelen márkamegnevezés nélkül, hanem nekem olyan igazi sztívdzsopsz-féle ájpodom... bibibí!!!

megvilágosodás rulez... :-S

tóparti látomás 2008.09.15. 07:58:04

Szerintem nagyon jó a beszámoló, a képek is. Nem sok helyen lehet ilyen dolgokról olvasni.
Csak így tovább ;)

localhero 2008.09.15. 08:03:35

Nem rosz ez. Csak nagyon a "mi" izlésünk. A primkó lámák csúnya, ráadásul valószínüleg nem is újra hasznosított műanyaggal fedik a teraszt hűűűű de nem kool. iFost cipelni a világvágégére majd feszíteni vele ment pók a lucernásban az zsír, remélem napelemes töltőtök is van))))))))))))

holtember 2008.09.15. 08:29:26

Ha nyáron mész akkor nincs ott semmi ponyva. Én akkor voltam...

Steve 2008.09.15. 08:37:01

Szerintem pedig egyszerűen jó az írás és gyönyörűek a képek!

Földes András 2008.09.15. 08:56:14

meglepodve de orommel latom, h a kommentek az iroi venam pulzusat szamolgatjak. remelem, h azoknak lesz igaza, akik biztatnak: oktobertol ugyanis megprobalkozom egyenesen az index.hu hasabjain folytani a munkassagom. szurkoljatok!

az ipod-polemiarol: az mp3-lejatszo egyszeruen olyan suta es hosszu kifejezes, h vegul a marka mellett dontottem. ami amugy lassan atmegy azon a valtozason, mint a szinten markanevkent indult teflon. vagy tudtok jobb kifejezest _arra_?

a kolostoratepitesrol pedig azt gondolom, h nem a kolonialista gog beszelt belolem, amikor megallapitottam: elkeserito, amit most tesznek az epulettel.

a kolostor kiegeszitese rendben van, hiszen igy ment ez evszazadokon keresztul. nem szabad skanzent csinalni a kolostorbol. de a helynek, a celnak tokeletesen megfelelnek azok az anyagok es technikak, amik helyben es olcson rendelkezesre allnak. a valyog es a ko tartos (bizonyitek ra az, h a kolstor all), helyben van, olcso, es a helyiek tudjak hasznalni azokat.

a vasbeton tok felesleges (mire keszulnek, foldrengesre?) ide kell szallitani, raadasul nem a kozeli falu lakoinak, hanem nepali vendegmunkasoknak ad munkat. a helyiek es nem a turistak erdeke, h a klasszikus modon egeszitsek ki a kolsotort.

vegezetul fotok: a jobb oldali fotocsikra kattintva bejon az indafotos oldal, tovabbi kepekkel. sajnos a feltoltesi nehezsegek miatt a fotok nem oriasiak, de oktobertol eredei meretben is fenn lesznek.

Jedlik 2008.09.15. 08:59:16

a buddhista szerzeteseknek nyilvan kevesse fontos a vilag mulando anyagi dolgait apolgatni es fenntartani, hiszen elobb utobb ugyanarra a sorsra jut minden. nem szegulnek szembe a mulandosaggal, es az orokkevalosaghoz kepest 300 vagy 300ezer ev is semmi. ez az allagmegovas a nyugati gondolkodasmod paraja.

grichie 2008.09.15. 09:14:09

Nem értem az előttem szóló néhány fanyalgót. Ez egy kitűnő beszámoló (nem csak a bejegyzés, hanem a teljes blog) és rendhagyó maga a vállalkozás is.

Kubba 2008.09.15. 10:05:38

szerintem is teljesen rendben van az írás, a képek is nagyon szépek. Jómagam is megjártam számos gompát, ember legyen a talpán aki szebbeket csinál (vagy legalábbis profi fotós)...
Viszont a kék ponyva és a vasbeton problémával nem teljesen értek egyet. Ezek a kolostorok időnként hajlamosak összedőlni, valószínűleg ez is sokszori újjáépítések eredményeként létezik ma, ázni meg ugye senki sem szeret. Igaz, hogy csúnya meg minden, de hát ilyen dolog ez a fejlődés, a gőzgépet sem esztétikat okokból gyártották annak idején. A kolostor célja nem az, hogy nekünk tetszen, hanem hogy a szerzetesek zavartalanul tudjanak meditálni, tanulni, élni. Nem egy kolostor 'csúnyult' már el az elmúlt 30 évben, de számos esetben észbe kaptak a lakók, és utólag kicsinosították a vasbetont is... Ez van :)

Lapidus Ted 2008.09.15. 10:39:16

Nekem is tetszett az írás stílusa, nem értek egyet a minőséget támadó kritikával :)

C10H12O6 2008.09.15. 11:35:07

Az írás teljesen jó. Főleg, ha azt nézzük, hogy eddig normális képek, meg helyi gonzos tudósítás soha nem készült.

Ennyi: odamész, leírod az élményeid, fényképezel (nem beállított képek), aztán mi olvasók meg értékeljük, végig gondoljuk, hogy mennyire értékes vagy nem az írás.

Tschöppy · http://elsomaratonom.blog.hu 2008.09.15. 12:42:19

Jó az írás, fel is vettem az RSS olvasómba a blogot.

A játék Carrom névre hallgat ( en.wikipedia.org/wiki/Carrom ), néha közvetítjük az eurosport2-n, vicces játék. Jó kocsmasport lenne belőle itthon :)

lega 2008.09.15. 12:45:13

Van még több képed is? Szívesen néznénk őket. Akár ki is állíthatnád a Buddhista Főiskolán.

lega 2008.09.15. 12:47:57

Kubba: A kolostor célja nem az, hogy nekünk tetszen, hanem hogy a szerzetesek zavartalanul tudjanak meditálni, tanulni, élni.

Ehhez csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy ez a nagy bölcsesség. Amíg a kínaiak kolostorok ezreit tették egyenlővé a földdel-kővel-heggyel, vagyis berobbantották őket, addig legalább annak kell örülni, hogy van még létező és működő hely, még ha kék ponyvát is használnak (amit a kínaiak gyártottak - sic.) eső ellen. Inkább így, mint sehogy!!!!